Egy édesapától való végérvényes búcsúzás – a gyermekkor idején – olyan veszteségélmény, amely egyszerre veszélyezteti a fizikai, a mentális és az érzelmi biztonságot, a gyermekkort követő években is. A LivingWithoutTheSun – Élni és szeretni édesapa nélkül Alapítvány azért született, hogy reagáljon erre a jelenségre. A veszteséget követő első segítség minősége sorsfordító lehet. Arra figyelünk, hogy megértsük ennek az krízishelyzetnek az összes árnyalatát, és ne engedjük kimerülni a továbblépés lehetőségeit az érintett családokhoz tartozó gyerekek számára. A művészet összes ága közül a zenét választottuk, ami segít feldolgozni az anyai veszteség gyermekkori élményét. Gondoskodik az esendőség felvállalásának nyugalmáról, kapcsolatot teremt a személyes családi történetek és a zenei kifejezésmód között. Egy olyan zenei gyűjtemény épült az elmúlt évtizedben, ami beavatja a gyerekeket az életük következő szakaszába. Kötődésre bíztat és segít felkészülni egy olyan jövőre, amelyet el fog kísérni a hiány – de amelynek a kezdetét rendkívüli figyelemmel és értő gondoskodással vesszük körül, egy gyászoló család szeretetközösségét támogatva. Ezt a szemléletet a zenegyűjtés korszerű szenvedélye tette teljessé, és az az attitűd, ahogyan a gyermekkor érzelmi törékenységét értelmezzük.

2009-ben létrehoztuk egy művészeti módszertant, amely professzionális zenei lejátszási listákat alakít ki apai veszteségtraumát átélt gyerekeknek. A zenegyűjtési munka során olyan szakmai közösségekbe nyertünk betekintést, ahol módunk volt értelmezni a szülői szerepek gazdagságát, a szülőpár közötti kölcsönösségek és aránytalanul osztódó felelősségi és feladatkörök természetét, mind az érzelmek mind a hétköznapi törődés vonatkozásában. Az apai kötődés jelentőségét alaposan megismerve egyértelművé vált, hogy az apai veszteség gyermekkori élményének azonos fontosságot kell tulajdonítanunk a munkánk során. Megismertük hát azt az ösztönös érzelmi sokszínűséget, amelyet elidegeníthetetlenül az édesapa ad hozzá, gyermeke bontakozó életéhez. 2016-ban létrehoztuk a LivingWithoutTheSun – Élni és szeretni édesapa nélkül alapítványt és megterveztük a hozzá kapcsolódó zenetovábbítási és zenei szelekciós módszereket.

Családként nagyon büszkék vagyunk arra, hogy olyan életjelenséggel foglalkozunk, amelyből a kiutat részben mi tervezhettük meg, más családok számára, a zenei rendszerrel. Társadalomkutatóként kezdetben a kisgyermekkor kultúrtörténetével foglalkoztam, majd a koragyermekkort kísérő közszolgáltatások állami finanszírozásával. Az érdekelt, hogy milyen volt gyereknek lenni az előző század elején, az azóta eltelt időben és milyen ma. Mitől változik meg a gyermekélet értékének társadalmi megítélése? Kutattam, hogy a jóléti államokban mennyi rendkívüli anyagi teher hárul a családokra, akik óvodás/kisiskolás korú gyerekeket nevelnek. Mekkora azonnali és hosszú távon is kimutatható értéket teremt egy olyan pedagógiai vagy szociális program, amire valóban gondot fordítanak a szakemberek? Az foglalkoztatott a legjobban, hogy: milyen egy olyan életkörnyezet, amiben biztonságosan változhat a gyerekek élete, rendkívüli krízis élménye alatt és után is?

Nem tudok annál jobbat elképzelni, mint alkalmat találni arra, hogy egy család életét megtöltsük reménnyel ismét, egy váratlan és súlyos veszteség után. Amikor 2009-ben először találkoztam egy 4 éves gyermekkel, aki szülői veszteségkrízist élt át, még nem gondoltam, hogy valaha ilyen messzire sikerül jutnunk abban, hogy változtassunk az érintett gyerekek jövőjén. Az elmúlt több mint tíz évet azzal töltöttük, hogy újabb és újabb lehetőségek után kutattunk, hogy a legkiválóbb és legalaposabb megoldásokat nyújthassuk a családoknak nemcsak művészeti, de nevelési és mentálhigiénés szempontból is. Zeneszeretőként tudom, hogy milyen jó olyan közegben felnőni, ahol a művészetnek kiemelt szerep jut. Emlékszem, mennyi bátorságot merítettem a hangokból mindig és arra is, milyen sok vigasz érkezhet az emberhez a zenéből – egészen váratlanul.

Minden professzionális segítség, ami időben érkezik a családokhoz a veszteség után –felbecsülhetetlen. 

Rosa Susana Nhancale

alapító