Amikor a szülőket apró gesztusokra, értékes szokásokra és nehéz tapasztalatok leküzdésére tanítjuk azért, hogy a gyerekeik számára egy trauma után is nyitott maradjon egy boldog felnőttkor lehetősége, olyan úton járunk, amire gyerekként léptünk — én mindenképp!

Mindig kerestem azokat az embereket, akik utánozhatatlan odaadással fordulatak a gyerekek felé, az egész karrierjükön át. Róluk szeretnék írni, de nem akárhogyan, mert bemutatni két jól ismert életet nem lenne elegendő. Sokat gondolok arra, hogy egy szép tevékenység társadalmi eredményessége min múlik, ezért az általam sorsdöntőnek gondolt tulajdonságaikon át szeretnék mesélni a kedvenceimről.

Néha egyszer csak jön valaki, aki felméri a világban lévő kihívások és lehetőségek sorozatát, megfogalmazza a mondanivalóját és a gyerekeket választja közönségnek. Szó szerint kiszemeli őket arra, hogy olyan tartalmat hozzon létre számukra, ami minden túlzás nélkül örökre velük marad majd. Mindkét emberhez akiről az írás szól, azt a vonást illesztettem, amit a munkájuk sugallt számomra, és amire mások szerintem kevésbé figyeltek, pedig ez volt a döntő.

Joan — az elszántság

Összetett, bonyolult és teljesen őszinte lények

Pedagógia tudományt tanult, televíziós szerkesztő lett, később pedig producer. Ő hozta létre a Szezám utca című oktatási célú gyerekműsort 51 éve. A sorozatnak ma 4500 epizódja van és 49 országban vetítik. Nincs olyan jelentős téma, amit ne dolgoztak volna fel a gyerekek számára. Külön figyelnek a katona-családban élő gyerekekre, arra hogy 4 évesen már tudd, hogy fontos együttműködni anyával a hétköznap reggeli készülődés során, hogy a fiúk is sírnak, és hogy attól még lehetsz hős, hogy asztmás vagy.

A televízióba szánt tartalomfejlesztésben eddig 2700 pedagógus vett részt, tudományos háttérmunka tökéletesíti azt a folyamatot, hogy mindig a legfontosabb témák kerüljenek előtérbe. A foglalkoztató füzeteket naponta 37000-en töltik le világszerte. Az USA több államában beépült az óvodai pedagógiai programba. Ez a műsor és a köré épült multimédiás családi könyvtár egy kiemelkedő médiatörténeti teljesítmény! Joan Ganz Cooney idén 91 éves. Elszánt, mert nagyon tudatosan addig növelte a sorozat nézettségét a legaktuálisabb gyermek témákkal, amíg a közszolgálati csatorna meg nem vásárolta a műsort. Ez azért volt fontos, hogy előfizetés nélkül is elérhető legyen az adás, az alacsony jövedelmű családban élő gyerekeknek is.

Joan két dologra jött rá: az első hogy nem kiegyenlített az alapoktatás-nevelés színvonala az USA-ban, ezért kell egy műsor 6 év alattiaknak, ami a gyerekeket azonos startvonalhoz állítja amire első osztályosak lesznek, legyen szó illemről, étkezésről vagy reggeli rutinról — úgy összességében kognitív készségekről. Másodszor pedig tudta, hogy kell egy mese sorozat, amiben a szereplők mindig tanulni akarnak valami újat és ehhez segítséget kérnek. Ám Joan a tudásszerzéshez rögtön érzelmeket és vizualitást kapcsolt, mert a memória így őrzi meg a tanulási ingereket kisgyermekkorban leginkább. (Ezt a megfigyelést a gyerekekről 3 évvel korábban Jean Piaget svájci pszichológus tette, Az értelem pszichológiája c. könyvében.)

Aki teljes szériákat néz végig láthatja, hogy milyen feladatokat ad át következetesen a képernyőn Elmo, hogy miért van az énekekben mindig benne a Nagy sárga madár és hogy a Sütiszörny beszéd ritmusa mennyiben tér el a többiekétől. A Szezám utca figyelni tanítja a gyerekeket és arra szoktatja az agyukat, hogy lépésről lépésre tanulják meg a fontos dolgokat. Nem lehet ennél többet adni ebben az életkorban! Ez egy olyan korai tanulási program, ami megkönnyíti a nevelést a szülőknek, összetett, bonyolult és teljesen őszinte lények tolmácsolásában.

Fred — a példamutatás

Mondanivalójával lefedte egy kisgyerek teljes életvilágát

Az 1950-es 60-as években kinyílt az ingerkörnyezet a gyerekek számára, ezért egyre fontosabb lett, hogy legyen véleményvezetés a nekik szóló tévéműsorokban arról, hogy mi helyes és mi nem az. Akkor jött Fred Rogers, a bábművész. Ő írta és szerkesztette a Mister Rogers’ Neighborhood című gyermekműsor összes epizódját, zongorázott, énekelt, karaktereket hozott létre és házigazdaként képviselte a produkciót.

Példamutató volt mindvégig, mert rájött nagyon korán arra, hogy az információt a gyerekeknek a lehető legszuggesztívebben kell átadni a képernyőn keresztül is. Témái középpontjában az udvariasság, a megosztás és az önértékelés álltak — a gyerekek legfőbb társadalmi és érzelmi szükségletei. Amíg a Sesame Street az iskolai készségek előfejlesztésére fókuszált, addig a Mister Rogers Neighborhood a gyerekek fejlődő pszichéjét, az érzelmeiket, erkölcsi és etikai készségeiket fejlesztette. A két sorozat párhuzamosan futott ugyanazon a csatornán —mondanivalójukkal tökéletesen lefedték egy fejlődő gyerek teljes életvilágát.

A sorozat 895 epizódot élt meg— az USA-n kívül kevéssé ismert, pedig minden témája univerzális. Elsőként szólt a gyerekekhez olyan témákban mint a halál, az életmódváltás, a költözés, a kétely vagy a versengés. Mivel Fred bábokkal dolgozott (de a Szezám utcától eltérően a képernyőn ő végig látható maradt), az alteregó kérdése is több formában felmerült a sorozatban, mint a személyiség sok-sok dimenziója, ami velünk él és időnként szerephez jut.

Ők (és a Walt Disney vállalat) voltak a legtöbb gyerekre hatással, hosszú időn át. Mindhármuk tevékenysége az amerikai televíziózás hőskorához kötődik. Az bennük a közös, hogy összefüggésbe hozták a gyerekek életének kikerülhetetlen zavarait a szép tapasztalatokkal: mint a mozgás, a zene, a színek és a játék.

Amikor az alapítványaink még fiatalok voltak, gondolkodtam azon hogy milyen sorsdöntő tulajdonságot szeretnék magunknak (ami Joan-nak az elszántság és Fred-nek a példamutatás), ha bármilyet választhatnék és felfűzhetném rá a munkával töltött napokat. A gondosság lett az. A gondosságban benne van a szakadatlan értő figyelem, a felkészültség a váratlanra és a rugalmasság olyan helyzetekben, amik a holtpont után sok örömet tartogatnak. Benne van a megalapozott tudás és a sokszínűség, nyitottság mindenre ami támogató és emberséges.

A blog-bejegyzések bár a tudásunk legjavát adják, a bennük foglalt információk nem elegendőek ahhoz, hogy családként szembe tudjatok nézni a veszteséggel. Arra kérünk, hogy tájékozódj tovább a weboldalon, keresd a kapcsolatteremtés lehetőségét és iratkozz fel az Ízisz-programra, hogy módszeres, hosszan tartó és egyedi információkkal támogathassunk téged nőként és szülőként.